Fricsay, ember és művész

Jószívűsége, amely környezetében mindig sugárzott, egyben más emberbe betekintő érzékeny-sége egész egyszerivé tették Ferenc Fricsay személyiségét.

Barátsági vagy szereteti kapcsolatokban, a művészetben és vallásban is, mindig áthatolt a vél- etlen felszínességén egész a dolgok belsejéig. Ez a képesség, hogy valaki örömet és bánatot mélyértelműen tud átérezni - nem ez teszi az embert, az emberi szépséget, függttlenül a fajtól, szociális állástól vagy tehetségtől?

Csak az olyanok, akiknek a mindent átfogó világban gyökerező  természete olyan fantáziára ké- pes, mint amilyen Ferenc Fricsay-nak volt, csak ők tudják áttörni a híresség embert bezáró üveg-falát, illetve a betegség által magaköré húzott bástyát.

Éber értelmességével megcsodálta Isten fantáziáját, amely milliárd embert teremtett két azonos arc nélkül.  Mint emberi kapcsolati művész vidám viszonya volt emberekhez és más dolgok iránt is. Ellensége volt a merev konvencióknak, de a körülbelül-ségnek és az érzelgősségnek is, amely kiárusításban állítja elő az érzelmeket. Leveleiben életteli volt a más ember iránti érdeklődött-sége, amivel minden vele való beszélgetéskor mindenkit elbűvölt. Mert más, valakit elismerni, mint valakit megérteni - az utóbbik többet ér: rokonszenvesség olcsó gyöngédség nélkül, egyben tisztelet hidegség nélkül.

Ez a vulkanikus ember a beszéd és a barátság mestere és varázslója volt.

Én az élete utolsó két évében leveleztem vele. Szenvedélyes kézírású levelei szinte egy élőlény- re hasonlítottak. Olvasáskor az volt az érzése az embernek, hogy a feladó maga lép be a szobá- ba. Sohsem lehetett érezni írásában bármiféle irodalmi tökéletességi fáradtságot vagy vererej-téket, viszont alkotói lélekzetet és nagyvonalúságot annál többet.
                                                                                                                Zenta Maurina, írónő